A hagyomány Navidad felkér sok családot, hogy hozzanak létre a Belen o Betlehemi portál, más néven születés. Ez a szokás annyira mélyen gyökerezik, hogy a karácsony egyik fő szimbólumává vált világszerte. Bár minden országnak megvan a maga sajátos ábrázolási módja, mindannyian egyetértenek egy közös célban: Jézus Krisztus születésének pillanatának újrateremtése.
Mikor állítják fel a betlehemet és mikor szerelik le?
A keresztény hagyomány szerint a Betlehem első vasárnapján kell felállítani Megérkezés, amely a karácsonyi szezon kezdetét jelzi. Alternatív megoldásként egyes családok úgy döntenek, hogy december 6-án, Szent Miklós napján vagy a karácsony előtti utolsó vasárnapon állítják össze. A leginkább megfigyelt szokások szerint a Betlehemi portál Február 2-ig fent kell maradnia, Jézus templomi bemutatásának emlékére. A bölcs ember, a helyszín kulcsfigurái, napján érkeznek a vízkereszt, január 6-án.
Ki találta fel a betlehemet?
A hagyomány Karácsonyi betlehem századra nyúlik vissza az olaszországi Greccióban. Volt San Francisco de Asis 1223-ban alkotta meg először. Szent Ferenc mélyen odaadó emberként és Jézus alázatos életébe való szerelmesként érezte annak szükségességét, hogy a Megváltó születését kézzelfoghatóvá tegye. Greccióban a helyiek segítségével élő jászolt állított fel egy ökörrel és egy öszvérrel, miközben az ábrázolás előtt miséztek.
Miért készítette Assisi Szent Ferenc az első betlehemet?
Assisi Szent Ferenc, akinek valódi neve volt Giovanni di Pietro Bernardone, 1181 és 1182 között született Assisi városában. Miután hedonista fiatalkorában élt, súlyos megbetegedés után megtérésben volt része. 1205-ben, amikor a kápolnában egy feszület előtt imádkoztak San Damiano, úgy érezte, hogy Isten hívja, hogy helyreállítsa romos templomát. Ettől a pillanattól kezdve elkötelezte magát a szegénység és az egyszerű élet mellett, később megalapította a Ferences rend.
1220-ban a Szentföldre tett utazása nagy hatással volt rá. Az az élmény, hogy ugyanazokon a helyeken volt, ahol Jézus született és élt, arra inspirálta, hogy Krisztus születésének a valósághoz a lehető legközelebb álló ábrázolását hozza létre, kiemelve a jelenet alázatosságát. Miután visszatért Olaszországba, megtalálta Greccio egy hely, amely földrajzi adottságaiból és életmódjából adódóan emlékeztette őt Betlehem.
A betlehem első ábrázolása
Az 24 december 1223. San Francisco megszervezte, mi lenne az első Élő Belen. A jelenetet figurák használata helyett valós emberek és állatok ábrázolták, köztük egy öszvér és egy ökör. Aznap este nem volt baba a jászolban, de az ábrázolás előtt tartott mise olyan érzelmes volt, hogy a Major Legenda Buenaventura egyik jelenlévő úriembere azt állította, hogy látta a kis Jézust életre kelni Francisco karjaiban.
Ez az esemény a karácsony ábrázolásában előtte és utána volt, mivel a betlehemezés szokása kezdett elterjedni Olaszországban és azon kívül is. A pápa Miklós IV volt az, aki Arnolfo di Cambio szobrászt bízta meg a kőfigurák születése, amely még őrzi a Santa Maria la Mayor-bazilika Rómában, lévén a jászol egyik legrégebbi ábrázolása.
A betlehem népszerűsítése és bővítése
A ferences rend gyarapodásával párhuzamosan nőtt az a hagyomány, hogy Jézus Krisztus születését karácsonykor ábrázolják. Az első ferences kolostorok formálisan átvették a hagyományt, és elkezdték terjeszteni Európa más országaiban is. A betlehemművészet idővel fejlődött, és bár az első ábrázolások egyszerűek voltak, csak néhány szereplőt tartalmaztak, hamarosan több jelenetet és figurát is tartalmaztak.
A 18. század döntő jelentőségű volt a betlehemek tömeges elterjedésében Európában, köszönhetően a Károly III, aki miután Nápoly királya volt, a hagyományt Spanyolországba exportálta. Feleségével együtt népszerűsítették ezt a szokást a spanyol udvarban, ami ahhoz vezetett, hogy a nemesség és végül a köznép is gyorsan átvette. Ekkoriban alapítottak betlehemes műhelyeket, és a hagyomány a telepesek és misszionáriusok révén átterjedt Latin-Amerikába is.
Nápoly: A művészi betlehem bölcsője
Nápoly lett a epicentruma betlehemek művészi elkészítése, olyan egyedi stílust teremtve, amely egyesítette a szent alakokat a nápolyi emberek mindennapi jeleneteivel. A 18. századi nápolyi betlehemek híresek a bennük szereplő karakterek sokszínűségéről, a parasztoktól az utcai árusokig, és nemcsak a karácsonyt, hanem a mindennapi élet részletes és művészi látásmódját is képviselik.
Katalónia és a „Caganer”
Katalóniában, España, a betlehemhez tartozik egy sajátos figura is, ún "Caganer", amely hagyományosan egy paraszt székelőt ábrázol, ami egyesek számára a termékenység és az életciklus jele. Bár ez a figura kíváncsiságot és nevetést kelt a turisták körében, a helyiek számára a betlehem elengedhetetlen része.
A betlehem evolúciója és népszerűsége napjainkban
Ma is él a hagyomány, hogy a betlehemeket otthonokba és nyilvános helyekre szerelik fel világszerte. A 19. századi figurák tömeggyártásától kezdve számos város katedrálisán és terein kidolgozott művészi ábrázolásokig a betlehem különleges helyet foglal el a karácsonyi ünnepségben.
Sok helyen rendeznek betlehemező versenyt, némelyikben mozgó figurák vagy különleges megvilágítás is szerepel. A digitális korszakban a betlehemek is modern megnyilvánulásra találtak a virtuális verziókon és az interaktív alkalmazásokon keresztül.
Így a betlehemes utazás, amely szerény ábrázolásaként indult San Francisco de Asis, továbbra is a karácsonyi ünnepség egyik fő eleme világszerte.