Emlékszel az óráidra művészettörténet? Ő neoklasszicizmus Ez egy művészi stílus, amely a 18. században alakult ki Európában. Ez a stílus elsősorban a díszítőművészeten alapult egy esztétikai irányzaton belül, amely nem korlátozódott az öreg kontinensre, hanem az Egyesült Államokba is eljutott. A felvilágosodás eszméinek hatására a neoklasszicizmust különösen a görög-római formák ihlették, innen ered a neve is: a klasszikus művészet újraértelmezése.
A neoklasszikus stílus reakció más díszesebb formákra, mint pl Rokokó. A rokokóval és a barokkal ellentétben a neoklasszicizmus az egyszerű és racionálishoz való visszatérést javasolta, e klasszikus eszmék ihlette. Itt figyelhetjük meg hatását a különböző tudományterületekre: az irodalomtól az építészetig és a szobrászatig.
A neoklasszicizmus eredete: Visszatérés a klasszikushoz
El Neoklasszicizmus a barokk és rokokó, az előző századi Európában uralkodó stílusok dekoratív és érzelmi túlsúlya elleni reakcióként született. Ezeket a művészi mozdulatokat túlságosan komolytalannak és díszesnek tartották, ezért a neoklasszicizmus művészei a józanságon, a kiegyensúlyozottságon és az ésszerűségen alapuló stílusra törekedtek, ami a klasszikus ókorhoz köthető.
Ez a klasszikus újjászületés szorosan kapcsolódott a Herculaneum 1738-as és Pompeii romjainak régészeti felfedezéséhez 1748-ban. Ezek a leletek újból felkeltették az érdeklődést az ókori Görögország és Róma kultúrája és művészete iránt, különböző művészeti formákat befolyásolva. Ezenkívül a felvilágosodás filozófiai mozgalma alapvető szerepet játszott a racionalitás és a haladás iránti érdeklődés megszilárdításában.
A francia forradalom felemelkedésével és az Egyesült Államok függetlenné válásával a neoklasszikus művészet olyan értékekkel társult, mint a szabadság, a demokrácia és a hazaszeretet, elvetve az érzelmeket egy racionálisabb és moralisztikusabb megközelítés mellett.
Az értelmiségiek európai utazásai, az úgynevezett Grand Tour, szintén hozzájárult e stílus elterjedéséhez. Ezek az expedíciók lehetővé tették a művészek számára, hogy első kézből ismerjék meg a klasszikus műveket és azok esztétikai értékeit.
A neoklasszikus stílus jellemzői a művészetben
Egyszerűség, szimmetria és geometria: A neoklasszicizmus világos és pontos vonalakra épült, a kiegyensúlyozott és rendezett kompozíciókat részesítette előnyben. A szimmetria és a geometria rendezi a kompozíciók elemeit, tükrözve a tétel racionalista szellemiségét.
Görög-római téma: A neoklasszikus művészeket a görög-római mitológia és történelem ihlette, tekintve, hogy ezek a témák a szépség, az áldozatkészség és az erény egyetemes értékeit képviselik. A hősiesség és az erény eszménye visszatérő volt.
Mérsékelt színhasználat: A drámai színekben gazdag barokktól eltérően a neoklasszicizmus a józan, már-már monokromatikus tónusokat részesíti előnyben, amelyek nem vonják el a figyelmet a mű formájáról, narratívájáról. A hangerő kiemelésére használt fényben élesség látható.
Térjen vissza a klasszikus arányokhoz: A festészetben, a szobrászatban és az építészetben az emberi alakot és az épületeket klasszikus arányokba foglalják. Ez pedig az ókori görögök által megfogalmazott szépségideálhoz kapcsolódik.
A neoklasszicizmus fő képviselői
neoklasszikus építészet
Az építészetben a neoklasszicizmust a klasszikus művészetre jellemző elemek, például oszlopok, oromfalak és diadalívek használata jellemezte. Bár mindig józan és kevésbé túlterhelt szemlélettel, mint a barokk.
Kiemelt példa az Villanueva János, spanyol építész, aki a homlokzatot tervezte Pamplonai katedrális és Zaragozai Pilar Boldogasszony székesegyház-bazilika. Stílusa szigorúan az egyenes vonalakon és a tiszta arányokon alapul, ami tökéletesen tükrözi a neoklasszicizmus premisszáit.
A legtöbb ilyen stílusú középület az állam és a köztársasági értékek fontosságát hivatott szimbolizálni. Ez látható az olyan műveken, mint pl Egyesült Államok Capitolium vagy a Diadalív Párizsban.
neoklasszikus szobrászat
A neoklasszikus szobrászatot a fehér márvány használata jellemezte, polikróm nélkül, az ókori görögök és rómaiak tiszteletére. A stílus hűen utánozta az emberi arányok görög-római kánonját, az egyszerűségen keresztül keresve a szépség eszményét.
Az egyik legnagyobb képviselő az olasz szobrász volt Anthony Canova. Canova számos művet faragott, sok közülük mitológiai témájú, amelyek közül kiemelkedik Paulina Borghese, Ámor és a psziché y Vénusz Victrix.
neoklasszikus festészet
A neoklasszikus festészet a kompozícióban a tisztaságot, az érzelmekben a józanságot, az ábrázolásokban pedig a realizmust részesítette előnyben. Ennek a stílusnak az egyik fő képviselője a franciák voltak Jacques-Louis David, akinek a munkája A horátiak esküje A neoklasszicizmus paradigmája. Az alkotás rendkívül valósághű emberalakokat tartalmaz, klasszikus arányokkal ábrázolva, szimmetrikusan elosztva egy építészeti kompozícióban.
Egy másik fontos festő volt Jean Auguste Dominique Ingres, aki a klasszicista eszméket folytatta munkájában A nagy odaliszk, ahol a női alak nagy anatómiai precizitással, bár bizonyos művészi engedélyekkel van ábrázolva.
A cseh Anthony Raphael Mengs, a neoklasszikus festészetben is releváns alakja volt, kiemelkedett technikai tudásával és fény- és realizmussal teli alkotásaival.
Neoklasszicizmus Amerikában
A neoklasszicizmus nem volt kizárólag európai jelenség. Amerikában, főleg az Egyesült Államokban ezt a stílust a köztársasági eszmék szimbólumaként alkalmazták a kormányzati építészetben és a köztéri műemlékekben. Washington DC várostervezésének nagy részét a neoklasszicizmus befolyásolta, olyan struktúrákkal, mint a Capitol és Casa Blanca ezt a stílust tükrözi.
Latin-Amerikában a neoklasszicizmus is jelentős hatást gyakorolt, különösen a függetlenségi folyamatokat átélő országokban. Itt a neoklasszikus művészetet a függetlenség hőseinek tiszteletére és új nemzeti ikonok építésére használták.
Például a figurák Simón Bolívar y Jose de San Martin Számos neoklasszikus műben képviselték őket szerte a kontinensen.
A 19. század előrehaladtával a neoklasszicizmus kezdett veszíteni az erejéből, amikor megérkezett a romantika, egy mozgalom, amely az érzelmeket, az egyéni szabadságot és a magasztosságot kívánta felmagasztalni a neoklasszicizmus racionalista rendjével szemben.
A neoklasszicizmus azonban maradandó örökséget hagyott maga után, az egyszerűség, a világosság és az erkölcsiség eszméivel, amelyeket továbbra is csodálnak. Még ma is sok épület és műalkotás tartja életben ezeket a hatásokat, állandósítva ennek a mozgalomnak a globális kultúrára gyakorolt hatását.